See the source image

 

A legutóbbi bejegyzésben ígértünk ezzel kapcsolatban egy cikket, amit sajnos különösen aktuálissá tesz, hogy folytatódtak a halálos késelések (pl.gyulai eset).

Miért az a cím, hogy a kés elleni védekezés valóságban is működő alapelvei? A szomorú helyzet az, hogy – tisztelet a kivételnek – a legtöbb mestert, edzőt két csoportba lehet osztani:

Az első típus kinyilatkoztatja, hogy a “kés ellen nem lehet védekezni”, “fuss el”, “úgyis megvágnak”. Valljuk be, ez elég hervasztó hozzáállás, biztosan megéri 10-20 évig tanulni egy stílust, ha ennyire megyünk az első fegyveres támadó ellen?

A második típusú mester a kétség szikrája nélkül előhúzza az övvizsga tananyag idevágó két-három gyakorlatát: A támadó három méterről, nekifutásból szúr előre a mellkasra vagy a fejre lefelé, ázsiai fogással. De ravasz félremozgásunk teljesen megzavarja, és utána megtorpanva hagyja, hogy csuklóját csavargassuk és a földre vigyük, majd jöhet az ismétlés. Ha a “támadó” egy idő után unatkozik, és hirtelen irányt vált, vagy gyorsít a tempón – a gyakorlat szétesik, a védekezőt megszúrják, és a mester rendet tesz. (“Figyeljünk oda már a másikra.”) Ez a nem túl előremutató szituáció az évek alatt többször megismétlődik, így a veterán tanulók lassan maguk is az első típusba sodródnak át…

Technique of the Week: Knife Defense Part 2 - Shomen Uchi Gokyo ...

 

A legtöbb edzőteremben tehát ez a helyzet, de mégis, hogyan kellene akkor mégis gyakorolni?

  • A gyakorlatoknak a lehető legéletszerűbbnek kell lenniük: Heves késszúrások sorozata közelről, dulakodásból, vagy fenyegetésből. A támadó nem fagy le, csak azért, mert az első szúrás nem talált, hanem szurkál tovább. Ha valamiért nem ér el minket egy adott szögből, a késsel irányt vált, vagy a szabad kezével üt, rángat
  • Sose rohamozzuk meg a késsel hadonászó támadót puszta kézzel – a késnek acél éle és hegye van, nem kell hozzá erő, sokkal gyorsabb, mint bármelyik pusztakezes ütés vagy rúgás. Tragikus visszatérő eset, hogy küzdősport bajnokok esnek primitív késes támadások áldozatául
  • Ha tehetjük, egy improvizált védekező eszközzel (legyen az laptoptáska, dzseki, bot alakú tárgy) védekezzünk – figyelem, ezt nem elég mondogatni az öltözőben, ki is kell gyakorolni a hozzájuk kapcsolódó pl.földrevitel technikákkal együtt
  •  Ha meglepnek minket, és nincs semmilyen eszközünk, szigorúan tilos a támadó csuklóját üldözni, megfogni – az túl gyors, “sikamlós”, nagy eséllyel a támadó kiszabadul és nyakon vagy hasba szúr minket. A helyes stratégia a könyök kontrolljának elérése, ahol a támadó erőkarja a legrövidebb. Innen indíthatóak valóban hatékony lefegyverző, földreviteles technikák
  •  Kötelező felkészülni a kudarcra is, azaz: Mi van, ha nem tudtam védeni a támadást, megleptek, vagy egyszerűen a támadó karja kiszabadul? Mindig kell egy B terv, azaz mozdulat is, hogy a legkisebb sérüléssel folytathassuk az önvédelmet, ha az első akció nem volt sikeres. (Spoiler: kell C terv is)
  • És persze a legfontosabb: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni  🙂